“Itt mindenki jól érzi magát, aki egy hosszú és laza estére vágyik” – A La Fabbrica első születésnapja alkalmából Radnóczy Eszterrel beszélgettünk

Az egyéves La Fabbrica belsőépítészeti terveiért felelős Radnóczy Eszterrel, az este’r partners vezetőjével beszélgettünk a történeti hagyomány és a modern design találkozásáról, a véletlenül megtalált terrazzoburkolatról és a látványkonyhák különleges világáról.

Milyen a megérkezés a La Fabbricába?

A korabeli épület fő kapubejárója vált az étterem exkluzív bejáratává: egy állandóan nyitva álló, óriási díszes fakapun lépünk be a keresztboltozatos térbe. A felújításkor az utóbbi évtizedek során egymásra került burkolatok felbontása során találtuk rá a korabeli terrazzo burkolatra, ami régi pompájában ragyog. A fogadótér olyan hatást kölcsönöz, mint egy elegáns barokk velencei szálloda recepciója. A boltíves mennyezeti gipsz virágdíszítés is bájos eleme a térnek, eredeti pompájában ragyog, színben a meglévő koncepcióhoz igazítottuk.

Milyen, számotokra fontos adottságai voltak a Marczibányi palotának?

A palota utcafronti részébe költözhetett be az étterem. A ritmikusan tagolt, földig érő nyílászárókon át a Bazilikára nyílik kilátás, a Szent István tér lüktető életével szinte együtt él az étterem vendégtere, főként a sarokpozíciót kihasználva az S alakban tekergő bár.

Milyen különleges megoldásokkal éltetek a tervezéskor?

Az utcafront első tereinek, valamint a hátsó folyosóknak az egybenyitása elsődleges szempont volt. A klasszikus tereket megtartva a modernséget és a „Fabbrica-stílust” a corten lemezburkolat használatával csempésztük be. A corten burkolatok palást formájában takarják az átjárókat, kapukat, mely ipari és mai közvetlen hatást ad az amúgy tekintélyt sugárzó térszerkezetnek.

Mi határozta meg az anyagválasztást?

Az anyagválasztásban a karbantarthatóság, a funkcionalitás és az esztétika egyenlő szerepet játszott. A trattoria-hangulatot az Olaszországban készített tömörfabútorok hozták. Külön élmény volt a boltozatos pincében egy izgalmas mosdótér kialakítása. Az antikolt, sokszögű tükörfal és a központi kézmosókút szó szerint „elvarázsolja” a vendégeket, egy picit olyan mint az elvárázsolt kastélyban.

Állított-e kihívás elé titeket a látványkonyha?

Nagyon szerettük, hiszen izgalmas úgy konyhát tervezni, hogy a konyhát befogadó tér részleteire is figyelni kell. Itt két szempont találkozását kellett összehangolni: gördülékeny és gyors, profi konyhai munka és tiszta, élményt nyújtó belátás az étterembe a vendégek részéről. Külön izgalmas a konyhában található VIP-asztal, melyet különleges alkalmakor vehetnek birtokba a vendégek. Itt a konyha életével szorosan találkozik a vendég legyen az illatok, hangok és közvetlen kontaktus a szakácsokkal.

Miben más egy ennyire központi helyen lévő étterem belső terének tervezése?

Mindenki beszél róla, és mindenki kipróbálja. A magyar vendégkör mellett rengeteg, akár vissza nem térő turistát kell kiszolgáljon. A hangulat megteremtésében fontos volt a nemzetköziség, a lendületesség és a csábító, de nem megosztó belső.

Mik azok az elemek, amelyek maradásra bírják a látogatót és mi arra, hogy tovább induljon a budapesti éjszakába?

A kellemes és osztott tér, a változatos belső megjelenés, intim sarkokkal és nagy asztalokkal, hosszú padokkal ötvözve mindenki számára megoldást kínál. A nagy központi bár és a látványkonyha a közvetlenséget sugározza, amiben mindenki jól érzi magát, ha egy hosszú és laza estére vágyik.

   

Fotók: Pintér Árpád / PIXELTASTER