Egy műtárgy élete címmel indított sorozatot az este’r partners: Radnóczy Eszter vezető tervező beszélgetésre hívja vendégeit, melynek témája a belsőépítészet és művészet kapcsolata, azok találkozási lehetőségei. Az első rész vendége Molnár Annamária, a budapesti Molnár Ani Galéria alapítója és igazgatója volt, aki az elismert hazai képzőművész, Konok Tamás műveinek belsőépítészeti elhelyezéséről osztotta meg gondolatait.
Ani, gyakran előfordul, hogy abban kell segítened az ügyfeleidet, hogy egy adott tér egy pontjára válasszanak műalkotást?
Igen, gyakran kérnek tanácsot azok, akik nem, vagy nem kizárólag műgyűjtés céljából, hanem egy adott térbe keresnek kortárs műveket, hiszen ők hosszú távon szeretnének együtt élni a kiválasztott alkotásokkal, így fontos céljuk, hogy a mű harmonizáljon a lakás belső terével vagy valamilyen szempont szerint kiegészítse azt. Ez nem könnyű döntés, hiszen előfordul, hogy nem az a műalkotás az ideális választás a konkrét helyre, falfelületre, ami a galériatérben, egy más környezetben, önmagában megtetszik. Még tapasztalt szakembereknek sem egyszerű vizualizálni, hogyan mutatna egy mű egy másik térben. Ebben a döntésben segítséget jelenthet, ha egy meglévő enteriőr fotóba behelyezzük a kiszemelt alkotást, de a legjobb, ha a helyszínen próbálunk ki egy előszűrés után több opciót. Tapasztalatom szerint a helyszíni próba a leghatékonyabb, ekkor korábbi tapasztalat nélkül, szakmai segítséggel bárki rá tud érezni az ideális műtárgyakra. Fontosnak tartom, hogy többféle jó műkombinációból tudjanak választani az ügyfelek és azt is, hogy az ő személyes preferenciáik is megjelenjenek a végső döntésben.
Eszter, az ügyfeleidnek határozott elképzelései vannak a műalkotások integrálásáról vagy ez inkább egy közös gondolkozás, hosszú folyamat?
Nagyon érdekes ez a kérdés. Több esetben gyűjtők, műértők az ügyfeleink, akik a műalkotások elhelyezésében nagyon tudatosak. Azt nem mondom, hogy a műalkotás köré épül a házuk, de a műalkotások, a gyűjtemény jellege a tulajdonosa karakterével összeforr és befolyásolja az elképzeléseket az belsőépítészeti tervezésben, de akár már az építészetben is. Számunka ez a folyamat is kihívás: hogyan formáljuk meg az a teret, aminek egy-két highlight-ja már adott. Gyakoribb azonban a szabad tervezés, amikor nem tárgyak és műtárgyak köré építkezünk, hanem a tér esztétikáját és funkcionalitást találjuk ki elsőként. A munkáinkban mindig helyet kap a művészet, hiszen nagyon fontos kifejezőforma. Igyekszünk nemcsak dekorációként tekinteni rá, hanem a megrendelővel megismertetni és megszerettetni a javasolt műtárgyakat, természetesen sokszor galeristák együttműködésével. Az alkotók és alkotások története és a tárgyakhoz való kötődés kialakítása is munkánk része: maga a választáshoz vezető út is élmény és ebben a megrendelőinkkel együtt utazunk.
Hogyan írható le az az enteriőr, amivel ebben a közös beszélgetésben „dolgoztatok”?
Radnóczy Eszter: Adott egy belvárosi lakás, klasszikus alapokkal. A díszes, gazdag, florális mintás stukkó, a klasszikus ablak- és ajtóbetétek, a rendszerben osztott kazettás falak a szimmetria elvén alapulnak. Az enteriőrben mégis a kettősség érvényesül: a klasszikus, szimmetrikus hagyomány elvén alapuló háttér nagyon jól oldható az aszimmetrikus, geometrikus berendezéssel és anyaghasználattal.
Molnár Ani: Galériás szemmel ez az elegáns, modern enteriőr a friss belsőépítészeti megoldásokkal ideális hely kortárs művek bemutatására, mondhatnám úgy is, hogy szinte odakívánkoznak. A tér az este’r partners terveinek köszönhetően egy teljesen kortárs köntösben, minimalista megoldásokkal képes megőrizni a polgári lakás klasszikus értékeit. A művek installálása szempontjából különösen érdekes, hogy az eredeti fa falburkolatot Eszter egy szürke betéttel bontja meg, ami még jobban hangsúlyozza a kortárs jelleget és a megszokott fehér háttérnél izgalmasabb kontextusban mutatja meg a műveket.
Miért választottátok Konok Tamás alkotásait és milyen szempontokat mérlegeltetek a konkrét mű, művek kiválasztásakor?
Molnár Ani: Ebben a minimalista térben én elsősorban absztrakt, leginkább geometrikus művet vagy műveket tudtam elképzelni. Persze itt is számos lehetőség, kombináció működik. A galéria több, ebben a műfajban dolgozó művészt képvisel, köztük Konok Tamást, aki a ma élő egyik legjelentősebb magyar geometrikus absztrakt festő. Kompozícióinak sajátosságát az adja, hogy struktúrái vékony vonalrajzra épülnek. Festészetét az izgalmas színkombinációk, az anyag, a forma és a vonal kapcsolatai, valamint a ritmus, az arány és a mérték finom egyensúlya jellemzi. Konok művei nagyon inspiratívak ebben a térben és elmélyült szemlélődésre ösztönöznek.
A látványterveken a szimmetria-aszimmetria és a klasszikus és kortárs is egyensúlyoz. Hogyan látjátok ezt a saját szakterületetekről figyelve?
Molnár Ani: A klasszikus és kortárs, a szimmetria-aszimmetria számomra az egyik legizgalmasabb, legértékesebb eleme a látványterveknek. Ezek Konok Tamás művészetében is megjelennek, részben emiatt is esett rá a választás. Konok Tamás művészetének egyik fő sajátossága a ferde vonalaikkal kibillent egyensúlyban is nagyon stabil struktúrákat megjelenítő művek, amelyek itt az enteriőrben is a falra kerültek.
Radnóczy Eszter: A berendezés szögletes formái, a konyha redukált és rejtett megoldásai, a térben álló, aszimmetrikus tömör blokkból álló, majd lebegő konyhasziget modern, kortárs belsőépítészeti megoldások. Itt érdemes a szigorú szimmetriától eltérni. Az aszimmetria becsempészése funkcionális szempontokból is kötelező, de jó oldása a térnek. Az emberközpontúságnak, könnyedség-érzetnek, oldottságnak is jót tesz. A színek és felületek használata is oldott és modern, akár csak a festményben. Ilyen például a falfestés felületi kimozdulása, vagy a savazott, foltos rézburkolat vagy a Biscuit nevű és mintájú parkettaburkolat.
Eszter, azt mondtad, hogy érzel egy pozitív feszültséget a térben. Mi adja ezt és hogyan érdemes bánni vele – oldjuk vagy fokozzuk inkább egy műalkotással?
A kettős gondolkodás, a körvonalak (a szoba, mint doboz, és a doboz falai a szoba mennyezete, padlója, oldalfalai) dekoratív felöltöztetése és a geometrikus, blokkokban kezelt, nem szétaprózott berendezés használata pozitív feszültséget hordoz. A színek összehangolása és a logikus funkciók oldják ezt a feszültséget és összehangolják a kettősséget.
Hogyan fokozza ezt Konok Tamás kétféle alkotása?
Radnóczy Eszter: A Forme equidistante című kép a középpontban nagyon kiegyensúlyozott, inkább oldja a feszültséget. Színvilága jobban beleolvad a háttérbe, a kevésbé kontrasztos vonalak is megnyugtató jellegűek. A fehér, fordított U-alakú színsáv a szélen szinten keretez, bekebelezi a középső kibillenő formákat.
Az S.T képpár a nagy világos hátterével figyelemfelkeltőbb, szinte vibráló párosítás. A feszültséget erősíti a festmények vonalai közötti enyhe aszimmetria, az erős fekete vonalak és a hideg világoskék, de szaggatott szegélyek. A képek elhelyezésében tudatos volt az, hogy a sötét vonalak egymás felé forduljanak, ezzel is összekapcsolva őket egy lágyabb összhatásért.
Az emberközpontúságot, a humán gesztust hogyan segíti egy műalkotás jelenléte?
Molnár Ani: Aki már próbálta, tudja mennyire inspiratív érzés a mindennapokban műalkotásokkal együtt élni. A műtárgyakkal való foglalkozás lehetőség az intellektuális fejlődésre, a művészeten keresztüli kapcsolatépítésre és kommunikációra. Az alkotásokon keresztül jobban megérthetjük a minket körülvevő világot, hiszen a kortárs művek jelen korunk aktuális kérdéseire reflektálnak. A művek üzeneteket hordoznak, melyeket a befogadó szubjektíven értelmez. A műélvezet, az alkotásokon keresztül befogadható energia és inspiráció így folyamatosan jelen van. A műtárgyakkal való együttélés és napi kontaktus további dimenziókat nyit meg. Az alkotások párbeszédre ösztönöznek a környezetünkkel – a családon belül és a külvilággal, az otthonunkba látogatókkal is – és nem utolsósorban a gyermekekre is ösztönzőleg és fejlesztően hatnak.
Konok Tamás műve a tér kiemelt pontján erős jelenléttel bír mindkét verzióban. Miért érezhetjük ezt így?
Molnár Ani: Az első kiválasztott mű, a Forme equidistante egy különleges, 1977-es alkotás, ahol a művész a kibontott térrel, az arányokkal és a vonalak keltette feszültséggel foglalkozik. A mű hangsúlyosan jelenik meg a szürke falfelületen és határozott kapcsolatot teremt az enteriőr más elemeivel is: az étkezőasztal fölé lógó, különleges lámpákkal, a konyhaszigettel, a szemben lévő minimalista konyhával, de még a függönyökkel és a fehér ablakkeretekkel is. A hatást fokozza a mű színvilága is, amely a hideg szürkéket és feketét elegyíti melegebb árnyalatokkal és a fehérrel, csakúgy mint az enteriőr. A második verzióban az S.T. című, párban elhelyezett 1989-es művekkel a művész egy későbbi korszakába tekinthetünk be. Itt is tág lehetőségét láthatjuk a térrel való játéknak, korábban nem használt formák, aszimmetrikus, geometrikus elemek jelennek meg a műveken. A színkontrasztok itt dinamikusabbak, mint az előző művön, így az alkotások hatása is más a térben.
Radnóczy Eszter: A végeredményben nagy szerepe van az anyaghasználatnak és a színeknek. A falak simák, festettek, nincs tapéta, erős mintás függöny, határozott erezetes fafelületek. Ezért is érdemes Konok Tamás festményében gondolkodni, mert a minimalista, vonalas, aszimmetrikus gondolkodása ezen a kiemelt ponton, érvényt szerez. Nekem fontos szempont volt a kép mérete, hiszen egyértelmű számomra, hogy a nagy felületen kell valaminek történnie – ha elapróznánk a falat sok kisebb képpel, más, kevésbé a műtárgyra összpontosított megjelenést kapnánk. Számomra fontos volt, hogy olyan képek közül válogassunk, amik uralják a szürkéskék falat és témájában is illeszkedik a belsőépítészeti gondolathoz. A háttér lényegében a képek passepartout-ja.Tetszenek a visszafogott színkontrasztok, a huncut, de tudatos vonalak Konok Tamás művészetében. A két verzió csak árnyaltan módosítja az enteriőrt. Karakterük azonos, színvilága mindkettőnek tökéletes, ezért is nagyon nehéz a két lehetőség közötti választás. Ezt már a lakás használójának a szentimentalitására bíznám.
……………………………………………………………………..
Konok Tamás festőművészről:
Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész. 1930-ban született Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1959-ben Párizsba költözött, majd Zürichben is aktív volt, a kilencvenes évektől kezdve Budapesten él és dolgozik. 1964-ben egyéni kiállításon szerepelt az amszterdami Stedelijk Museum-ban, míg 1983-ban Zürichben csoportos tárlaton a korszak neves művészei, Josef Albers, Francois Morellet és Francis Picabia társaságában. Több ízben állított ki a világ legrangosabb nemzetközi művészeti vásárán, az Art Basel-en. Magyarországon is számos jelentős intézményben, többek között 1980-ban a Szépművészeti Múzeumban, 1995-ben pedig a Ludwig Múzeumban volt egyéni kiállítása.
Életművének elismeréséről kitüntetések sora tanúskodik: a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (1997); a Kossuth-díj (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), a Prima Primissima (2014) és a Nemzet Művésze (2015) díjak birtokosa. Számos jelentős hazai és külföldi köz- és magángyűjtemény őrzi munkáit. 2020-ban a Ludwig Múzeumban retrospektív kiállítása nyílik. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli, ahol szintén az idei évben egyéni kiállításon tekintheti meg műveit a közönség.
Konok Tamás beszélgetésben említett művei – a Molnár Ani Galéria jóvoltából:
1977_19 – Forme equidistante – 130 x 160 cm – Akril, vászon
1989_13 – S.T. – 120 x 120 cm – Akril, vászon
1989_16 – S.T. – 120 x 120 cm – Akril, vászon
A művekről bővebben: http://molnaranigaleria.hu/muveszek/konok-tamas/
A nyitóképet Glázer Attila készítette.
